Hogyan ismerhetjük fel a szülés utáni depressziót?
2013.07.31 20:11
Interjú a Wellness Magazinnak.
Hogyan alakul ki a szülés utáni depresszió, melyek az erre hajlamosító tényezők? Mi különbözteti meg a baby blues-tól?
A szülést követő néhány eufórikus nap után sok édesanya éli meg pár napon keresztül a gyermekágyi szomorúságot, az ún. baby blues-t. Ilyenkor az anyuka sokkal érzékenyebb, ingerlékenyebb lehet gyakori sírógörcsökkel. Igen változékony hangulat jellemzi. A panaszok kialakulásáért egyrészt a hirtelen megváltozó hormonszintek felelősek (a várandósság alatti magas ösztrogén – progeszteronszint szülést követően leesik, és a tejtermelődést előmozdító prolaktinszint ilyenkor megemelkedik), másrészt annak felismerése, hogy „Anya lettem!”, ennek minden felelősségérzetével egy olyan miliőben (kórházban), ahol mégiscsak egyedül van az anyuka, távol a legfontosabb támaszt jelentő férjtől, rokonoktól, barátnőktől. A 9 hónapon át tartó szimbiotikus anya-magzat kapcsolatnak vége, és ezt sok anyuka gyásznak, veszteségnek éli meg, „kiüresedést” érez.
A szüléssel összefüggő vérveszteség, az esetleges gyógyszeres érzéstelenítés, a sebfájdalmak, és a baba melletti, csak részben átaludt nappalok és éjszakák mind fokozzák a fáradtság, kimerültség érzését. A 2-3. naptól kezdve pedig minden anyuka a kórteremben azt lesi, hány csepp és milliliter teje van, mennyit szopott a baba, biztos éhes, azért sír, vagy éppen alszik, mert besárgult, a mamának begyulladhat a melle, stb… Csupa ismeretlen érzés és kétely, amire nem lehet felkészülni, és ami egyfajta érzelmi sodródásban csapódik le. Van, aki könnyebben alkalmazkodik az új helyzethez, és van, aki nehezen.
És ez még mind nem elég: itt van egy csöpp, magatehetetlen élet, aki teljesen anyjára van utalva. Azt érzi az anyuka, hogy megfosztatott addigi természetes és megszokott szabadságától. Következnek azok a hónapok-évek, amikor 24 órás készenlétre és szolgálatra kell berendezkedni (főleg, ha több gyermek is van).
Ahhoz, hogy ez a szinte természetes hangulatváltozás a szülés utáni hetekben, hónapokban depresszióvá fejlődjön, egyéni hajlam és az új szerepkörhöz kapcsolódó stressz faktorok megjelenése is szükséges. Az egyéni hajlamok közül kiemelném a megelőző pszichiátriai megbetegedéseket (gyengébb megküzdési stratégiák), a premenstruális szindrómát (PMS), a frissen szült anyukának a saját szüleivel – főként édesanyjával – való terhelt kapcsolatát. A környezeti hatások, társadalmi elvárások sem jelentéktelenek: miközben a várandós anyukát kényeztetik, tehermentesítik, szülés után minden egy csapásra megváltozik. Szoptatni „kell” tudnia gyermekét, jó anyaként szinte tökéletesen ellátni és szeretni őt és a család többi tagját, higiénikusan rendben tartani a lakást, hiszen a reklámok is az elégedett, vonzó és mosolygós anyamintát sugallják. Ki tud ennek az ideálnak megfelelni?
Mikortól beszélünk pszichózisról?
Amikor téveszmékkel, hallucinációkkal járó hirtelen személyiségváltozást észlelünk a nemrég szült édesanyánál, akkor nagyon valószínű, hogy belecsúszott az ún. postpartum pszichózisba. Ez változatos tünetekben nyilvánulhat meg, pl. napokon át nem alszik az anyuka („mániás” tünetek), kényszerképzetei támadnak, zavartan viselkedik, elveszíti a realitásérzékét, túlzásba viszi a baba körüli teendőket (öltöztetés, szoptatás) az érzelmi kapcsolat rovására, vagy nem látja őt el megfelelően. Legsúlyosabb esetben erőszakos cselekedetekkel próbálkozik, pl. bántalmazza gyermekét vagy önmagát, vagy csak nagyon fél attól, hogy ezt egyszer megteszi. Ez az állapot feltétlenül szakorvosi ellátást igényel, az anyukát nem szabad ilyenkor egyedül hagyni!
Ön hogy látja, a veszélyeztetett nőknél (nehéz teherbeesés, párkapcsolati problémák, komplikált szülés, stb) milyen arányban alakul ki a depresszió?
A gyermekágyi szomorúság igen gyakori, az anyák felénél, háromnegyedénél észlelhető. A későbbiekben az édesanyák 10-15 százaléka mutat depresszióra jellemző tüneteket. Szerencsére a szülést követő pszichózis ritka, kb. 1 ezrelékre tehető az előfordulási gyakorisága.
Mikor forduljon valaki orvoshoz?
Pszichózis esetén feltétlenül keressen fel szakembert a páciens, vagy hozzátartozója! A kisbaba is veszélybe kerülhet, ha ezt az állapotot nem kezelik, vagy titkolni próbálják. A depressziót jellemző tünetek észlelésekor is érdemes mielőbb orvoshoz, terapeutához fordulni. Az örömtelenség, szorongás, kimerültség, értéktelenség érzése, döntésképtelenség, közöny, ingerlékenység, evés-, alvás- és szexuális zavarok, feledékenység, külvilágtól való elzárkózás jellemzik a depressziós pácienst. A reménytelenség keríti hatalmába, úgy érezheti, hogy képtelen a gyermekét ellátni. Fél, hogy a baba éhen hal, ezért túleteti, vagy félti a megfázástól, ezért hetekig nem viszi levegőzni, vagy túlöltözteti. Az anya tőle szokatlan módon elhanyagolja önmagát, sírási rohamok vagy dühkitörések törnek rá. Súlyosabb esetben pedig az önvád, az indokolatlan bűntudat érzése, az agresszió vagy öngyilkossági gondolatok azok a jelek, melyeket nagyon komolyan kell venni.
Az Önhöz fordulókban mennyire munkál a szégyenérzet?
Aki homeopátiás orvoshoz fordul, többnyire tudja, hogy minél őszintébben kell beszélnie a problémáiról, különben az orvos nem tudja a megfelelő – egyénre szabott – szert megtalálni. Orvosként tudjuk, hogy az átmeneti fáradtság, kimerültség és elkeseredés nem akaratgyengeség. Ha mindezek ellenére valaki mégis láthatóan leplezni, takargatni próbálja a gondjait – nos, akkor lehet, hogy pont ez a „tünete” vezet minket el a számára szükséges homeopátiás szerhez.
Inkább elsőszülőket fenyeget a szülés utáni depresszió?
Az először szülő fiatal nőket inkább a baby blues fenyegeti. Aki későn vállalkozik az első gyermek megszülésére, annál a szülés utáni depresszió gyakoribb lehet, talán a megszakított szakmai karrier, a régóta megszokott életritmusból való kizökkenés vagy az anyaszerepnek való tökéletesebb megfelelni vágyás miatt.
Mekkora az esélye annak, hogy egy következő terhesség után megismétlődik a dolog?
Kezeletlen esetben ennek elég nagy a valószínűsége, és ha így történik, akkor általában súlyosabb formában tör elő a depresszió. Lehet, hogy nem pont ugyanolyan tünetekkel, hanem például komolyabb testi betegség formájában. Ezért is fontos a megelőző terápia a köztes időszakban.
Ön szerint gyakrabban fordul elő manapság a szülés utáni depresszió, mint mondjuk 20 éve? Ha igen, mi lehet ennek az oka?
Azt gondolom, magát a depressziót jobban felismerjük, mert többször esik szó róla, mint évtizedekkel ezelőtt. De sosem szerettem a betegségekkel való felcímkézést – ezt a páciensek is bélyegnek érzik. Minden esetben azt kell látni, mi húzódik meg az örömtelenség, levertség, szorongás mögött; hogy „ki ez az ember”, aki reménytelenül sír vagy dühös. A XXI. században másfajta stressznek vagyunk kitéve, életünk hihetetlen módon felgyorsult, miközben elárasztanak bennünket a fogyasztói társadalom sokszor felesleges ingerei, információi és elvárásai. Lehetséges, hogy a depresszió – a maga lelassultságával, befelé fordulásával – egyfajta (részben félresiklott) törekvés mindennek az ellensúlyozására?
Segítség szülés utáni depresszióban