Pán, a "keresztapa"
2017.03.06 20:55
A pánikbetegség „keresztapja” Pán görög isten, aki kecskeszarvval, szakállal, farokkal és kecskelábakkal jött világra.
Anyja úgy megijedt tőle, hogy elszaladt, és magára hagyta az újszülöttet. Az Olümposz istenei éktelen kacajra fakadtak, amikor meglátták őt, és Dionüszosz – leginkább neki tetszett a fiú - Pánnak nevezte el, mert „mindnyájan” kedvüket lelték benne. Pán a kecskepásztorok, nyájak, vadászok, erdők, mezők, legelők istene. Az emberekkel szemben készségesen viselkedett, segítőkész volt, vigyázta a nyájakat, de ha álmában megzavarták, haragjában akkorát ordított háborgatójára, hogy azon erőt vett a „páni” rémület, a pánik. Csábító és szerelmes természete űzte a nimfák után, akik közül néhányan riadtan, árkon-bokron keresztül menekültek előle rémületükben; egyiküket az istenek náddá változtatták (nádsíp).
A mitológiai történet jól példázza a pánikbetegség természetét: egy ártalmatlan lény ijesztgeti a gyanútlan áldozatot. Az áldozat két dolgot tehet: menekül vagy „tetszhalottá” válik. Az ijedtség előidézésében szexuális komponens is szerepet játszhat - ez mozgatta meg Freud fantáziáját is, amikor elfojtott sexualitást feltételezett a pánikneurózis hátterében.
